|
 |
|
|
... sorok állnak,
bélyeget nyalsz a postán
vagy csekket adsz fel épp,
a villamosra szállsz fel
vagy kirakat üvegét
bámulod. Vagy fázol,
s gombolod melleden az inget -
így akarlak látni vagy
legyen minden mindegy.
Ne keress! Az nem kell,
hogy megbeszélve láss.
Ne húzz fel szép ruhát,
ne tűrj megalkuvá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a hold
Eszedbe jut, de drága volt
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Vetkőzzünk hamar, egybefonódjék, édes, a testünk,
míg a tiéd s az enyém meztelen összetapad.
Köztünk semmi se álljon, mert nékem Szemirámisz
vastag várfala még lenge fehérneműd is.
Mellem a melleden, ajkam az ajkadon, édes, a többi
csendbe merüljön, mert gyűlölöm azt, ki fecseg.
(Szilentariosz)... |
|
|
|
|
|
|
|
|
ELKÁRHOZÁS
D-nek
Hajadon hullámzik derűdnek árja,
szemedből fakad az öröm - fény-ér,
ajkaidat a vágy szívedig tárja,
melleden - két tűzgömb - hajlik a tér,
hasadon Édenek gyümölcse - "kérsz-e?"
tenyered melegén olvad az éj,
kelyhedből édes a szemérem méze,
kísért is, biztat is, "gyere, ne félj!"...
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Testvértelen szád meztelen
remegni kezd és tiszta
fénnyel ragyog fel melleden
az ismeretlen stigma,
bordáid közt a drága jel,
mely örök sebet éget
és többé sose tűnik el,
csak mélyebb lesz a mély seb.
Csak mélyül és be nem heged,
örök halállal árnyal,
s te fölállsz: növő ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ilyen,
mint én, mert ugyanaz a fa
ágán sarjadtunk valaha.
Ugyanaz, ugyanaz a vér
vert arcodért, vert arcomért.
Ugyanaz, ugyanaz a tej
delelt melleden, mellemen,
s az a kéz, ugyanaz a jobb
etetett meg és mosdatott.
Hát milyen álnokság, mi volt,
mi tőled így elpusztított?
Mit vétett, mit vétke... |
|
|
|
|
|
|
|
|
HAJNALODIK...
Hajnalodik , melletted fekszem ,
finom melleden pihen kezem ,
és ajkam édes csókja nyomán
a szíved megindul szaporán .
Rámpillantasz : álom-ébredés ,
lüktető és forró létezés ,
tűz bújkál szemedben , szívemben ,
és lángokat vág szét ínyeden .
Szorításod , mint ful... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lehetetlen!
Méreggel, átokkal teli
A világ, - szenny, láz, kelevény már!
Lehetetlen megmenteni.
Így szólsz, mert hitvány, nyavalyás vagy,
S tapló van melleden belül.
És nem tudod, hogy a hívőnek
A lehetetlen sikerül!
Szavára forrás kél a pusztán,
A néma szól. a béna megy,
Manna hull, a hegyre hág a tenger,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... jövőt,
nem tudtad, hogy ráknál, fekélynél
ravaszabb kórt cipelsz,
hogy élet fordul szembe életeddel. -
Aludj nyugodtan,
tedd össze két kezed a melleden,
kulcsold össze az ujjaid,
ne moccanj, tűrd türelmesen
hogy az égieknél semmivel sem
kegyetlenebb férgek édes-szép
ajkaidon ki- és bejárnak.
Alud... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nyújtózok
Álmosan nyújtózok a puha ágyon,
szép volt az éjszaka, testünk lángolt.
Most hasamra fekszel, megcsókollak,
huncut szemeid boldogan csillognak.
S kezem megint melleden jár,
ajkad ismét testem csókolja már!
Tested emésztő, forró lázban ég,
nyögdicsélsz mikor elönt a kéj!
A párnák finom bársonyán,
karomban ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a
bársony törölköző , és újra eszembe jut
cicám dorombolása , amit Tőled is hallottam már .
Ahogy ujjam elsiklott puha combodon ,
és megéreztem lágy öledet , melleden
könnyű remegés futott el és
szemeid örömkönnye az egyetlen
mi nekem megmaradt , hisz csak álom voltál ...
Egy mosoly néz rám a tükörből :... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lanyha
est volt s a fény utolsó sáv aranyja
halódott fenn egy vattafellegen;
bíbor hajad sovány válladra lógott,
minden fűszál bokád köré fonódott,
langyos szellő bujkált a melleden,
s hogy ajkaimra éhes szád tapadt,
s belémcsorgattad édes nyáladat:
két testünk volt, de már csak egy szívünk,
s az alkony ránkborult a fák alatt.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a magányt
csavargó borostás alakon.
Csak csendben hallhatod gyermeked
szuszogni álombő vizeken.
Csak csendben bírhatod kedvesed,
szunnyadv... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... börtönöd
kintlévőséged egyre több
amire mind behajtanád
hétszer szülne meg az anyád
s csak ugyanaz várna terád
a celládba... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lanyha
est volt s a fény utolsó sáv aranyja
halódott fenn egy vattafellegen;
bíbor hajad sovány válladra lógott,
minden fűszál bokád köré fonódott,
langyos szellő bujkált a melleden,
s hogy ajkaimra éhes szád tapadt,
s belémcsorgattad édes nyáladat:
két testünk volt, de már csak egy szívünk,
s az alkony ránkborult a fák alatt.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... koronáját, küzdelmeid szép érdemét,
Sok megalázás busás árát, S ez mindörökre már tiéd.
A... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... senkié, magam se nézek másra
többet.
Attól is, kivel Jákob birkózott, elragadlak
az utolsó vitában - hallgass - igen,
magamnak!
De amíg nem teszem kezed a melleden
keresztbe,
addig - hiába minden! - a magadé leszel
te:
lendülsz éteri tájra, egekbe bontva
szárnyat:
a mindenség a bölcsőd, a mindenség lesz ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csudáltam ezt.
S gondoltam: vesd el azt a régi jelt,
S helyette ezt rakass:
Mert olyan vagy szerelmes nemzetem
Épen mint a kakas!
Arany paszomán ragyog melleden,
S fenn hordod a fejed;
És a csatározó kakaskodást
Mód nélkül szereted;
Sarkantyús nép vagy mindenek felett
S szükség, hogy jól mulass:
Egymást taréjo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... döfködd, most feküdj alattam hanyatt, nyald a pinám, szopjad a csiklóm, gyerünk, jaj, most élvezek!!! Ez nagyon, nagyon jó volt...most ülj alám, hadd pisiljek a szádba, ugye, jó?! Folyik a melleden is, jön a kutya, és nyalja a nagy csöcsöket, mit akar megint ez a dög?
Oké, most basszon meg engem, felállok, előrehajolok, belém akasztja a nagy, hórihorgas faszát, ami még a Te ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Leányneveldében
Éreztél már esoillatot? Tudod olyat, mint amikor a forró júliusi délutánt elmossa a zápor, és a házakon túl a rétek tiszta, huvös illatát hozza a szél. Jellegzetes tiszta illat. Igen, biztosan ismered! Nem használt parfümöt. Mégis, a borének illata volt. Nyári záporillata... Akkor fejeztem be a foiskolát. Véget értek a diákévek. Az állás után... |
|
|
|
|
|
